Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Az Italiaspeed.hu tesztje az autómról

Sportocska - Fiat Grande Punto 1.4 T-Jet (120 LE)
 

Design

Finom vonások, meghintve egy csöppnyi robosztussággal, amihez még hozzájön az abszolút nem fenyegetõ, inkább barátságos orrkiképzése, ami erõsen hajaz a Maseratira. Fiatéknak megint sikerült elkerülni a „tucatautó” designt, kíváncsi vagyok, hogy majd 10 év múlva mennyire lesz még friss és összekeverhetetlen ez a koncepció.

Inkább barátságos, mint fenyegető

A sallangmentes karosszériát csak a nagyméretû tükrök törik meg, amik igen vaskos szárakon kapaszkodnak az ajtóba. A levél-alakú visszapillantó kellõen nagy, bár „csak” egy sima tükörlap, mégis hihetetlen jól használható, szinte holttér-mentes, ami kell is, mert szokni kell az autóból való kilátást.

A csepp alak régen is, és most is bejön

A sportosság feelingjét jól kiemeli a fényszóró mögül induló, a csomagtérig húzódó övvonal emelkedése, ami már az elsõ generációs Puntónál is megfigyelhetõ, hiába, az ék alak itt is megvan.

Látványos elem még a kis háromszögablak az A-oszlop mögött, ami az egész autót nyújtja, illetve az ajtók alakjába is beleszól.

Kedvencem a hátsó rész, ahol összeérnek az elején és az oldalán kezdõdõ lemezbe húzott vonalak, melyek egy igen karakteres jelleget adnak a kocsinak. Ezt egészíti ki a hátulra elhelyezett antenna és a tetõ síkjában lévõ pótféklámpás szárny.

Már csak egy megfelelõ méretû kerék kell a szalonképes megjelenéshez. A sportcsomagban kapható 17”-os alufelni a rajta feszülõ 205/45-ös gumikkal remek megoldás erre a problémára. A szintén ebbe a csomagban kapható oldalspoiler már csak hab a tortán.

Összefoglalva a Giugiaro stúdió ismét alkotott egy maradandót, nem véletlenül nyerte meg a múlt századi autódizájnerek versenyét. Munkájuk között olyan autók vannak mint a Brera, 159, Punto, stb...

Belsõ

A sportosság jelei az utastérben is visszaköszönnek. A mûszerfalon közepes minõségû anyagok alkotnak pazar látványt.

Érzelemgazdag cockpit

A mûszerek jól áttekinthetõek, a központi kijelzõ jól olvasható és tükrözõdésmentes. A szemet szinte rabul ejti az anyósülés elõtt húzódó mélykék szálrahúzott fémre emlékeztetõ mûanyag elem, illetve a felette található csík alakú design, ami keretbe foglalja a középkonzolt. Tetszetõs, jó kialakítás.

A kárpitokon a narancs, és a sötétebb tónusok dominálnak úgy, hogy mégis az egész egy egységet alkot. Látványos, ahogy a narancs szín mindig visszaköszön valamelyik részleten pl. a bõrkormány, váltógomb, kézifékkar varrásán. Szintén vonzza a szemet a tesztautóba rendelt formabontó üléshuzat, bár én személy szerint lemondanék a narancssárga mûanyag gombokról az ülõlapon és a háttámlán, mondjuk illik a képbe, de mindig azt hiszem, hogy ki lehet durrantani mint a buborékos csomagolófóliát.

Szép nagy durrancsok

Az elsõ fotelek jól tartanak kanyarban, és emellett hosszú úton is kényelmesek, panasz nincs rá. Hátul nem utaztam hosszú távon, de nem is tenném szívesen, mert az átlagos magasságommal egy kicsit szûknek éreztem. A térdem hozzáért a szintén átlag magasságú embernek beállított elsõ ülés támlájához, viszont a fejtér elég magas, illetve a hátsó könyöklõt is jól lehet használni.

Hátraülve rájön az ember, hogy mi is kopog menet közben, ez pedig a B oszlop burkolatának nekiverõdõ biztonsági öv csatja. Erre rájöttek a Fiatnál is, csak szerintem akkor már fullon volt a raktáruk az eredeti tervek szerint legyártott elemekkel, ezért azt a remek megoldást dolgozták ki, hogy az anyósülés felõl raknak egy gumidugót, a sofõr meg úgyis beköti magát. Ez nem is rossz ötlet, ha eltalálták volna a magasságot, de ahogy a képen is látszik, valamit elszámolhattak…..

No, ez nem jött össze!

Még egy negatív részt kell megemlítsek, ez pedig a mûszerfal, és a kormányoszlop között húzódó „lebeny”. Hihetetlen, hogy ezt nem tudták volna szebben megoldani.

Kapunk még egy dupla italatartót a váltó elé, négy kapaszkodót a fej fölé, egy jobbos világítás nélküli tükröt, illetve a II-es Puntó óta megszokott City Servo kormány-üzemmódot.

Az ronda "lebeny"

Motor, fék

Az új T-Jet motor igen jó konstrukció. Alul kultúrált, hangtalan, de a felsõ 2/3 fordulatszám-tartományba forgatva hangos. Alacsony fordulaton jön a nyomaték, aminek az eredménye, hogy úgy lehet vele autózni, mint egy korszerû dízellel, amit nagyon jól ki is lehet használni. 1300-tól indul a móka, és 6500-ig tart, de véleményem szerint 4500-nál tovább forgatni felesleges. Érzésre 2500-tól indul meg, a nyomatékgörbe szerint pedig már 1700-tól 200 Nm-el gazdálkodhatunk!

Szellősen kitöltött motortér

A váltó áttételezése ehhez a motorhoz kiváló, soha sem éreztem, hogy rossz fokozatban lennék. A váltókar jól kézre esik, az útja is közelebb van a sportos rövidhez, mint a hosszú kapcsolásokhoz.

A váltókar vezetésében hûek maradtak 10 évvel ezelõtti önmagukhoz, már akkor csapnivaló volt. Az az igazi gumis nyúlós érzés, a fokozatok a helyükön vannak ugyan, de az odáig vezetõ út elég bizonytalan. Néha az ötödiket csak második nekifutásra tudtam kapcsolni.
 
A pedálrenddel nem volt semmi bajom, bár lehet, hogy ezt már a régi Puntóban már megszoktam, a gáz a pincében, a fék, és a kuplung följebb, de legalább egy szintben.

A négytárcsás fék nagyon érzékeny és harapós. Elég, ha csak rá gondolok, és már azt veszem észre, hogy megálltam.

Saját tapasztalat

A felfüggesztést enyhén sportosra hangolták, így a keresztbordákat annyira nem szereti, de összességében jól sikerült, így a vezethetõségre nincs panaszom. A tesztautón téli gumi volt, én ennek tudom be, hogy a kanyarokban „érdekesen” viselkedett, értsd a kanyar bejáratánál elkezdett a hátulja - legalábbis érzésre - csúszni, aztán egy idõ után megállt, mintha csak beijesztene. Megszokást igényelt, ha tudtok mondani példát a nyári gumis viselkedésre, akkor a hozzászólásokban tegyétek meg.

Nagyon jól tudtam használni a tesztautóba rendelt multikormány-Blue&Me bluetooth-os kihangosító rendszert, amihez egyben tartozik egy USB-s csatlakozási lehetõség.

Szinte hihetetlen volt, ahogy a telefonomat össze tudtam akasztani vele, és miután kiolvasta a telefonkönyvemet hang (!) alapján tudtam hívást kezdeményezni, illetve szintén hangra (is) mûködött a zenék léptetése.

Minden egy helyen...

Negatívumként említem a viszonylag nagy erõt kívánó index-kart, a fix magasságú biztonsági öveket, a nem automata elektromos jobb ablakot, illetve hogy a gyári központizár-riasztó kombó érthetetlen módon nem húzza az ablakokat fel, ha lezárom az autót.

Ajánlom még az extraként rendelhetõ gyári hangrendszert. Szépen szól és egy mélynyomót úgysem lehet más épeszû módon beszerelni egy hatchbackbe.
Hétvégi versenyzõknek: elektromos a gáz, ergo bal lábfék felejtõs.

A térképzseb az autóban tényleg csak térképet tartani jó, és GPS-el nézve a sebességmérõ-óra csal kb. 5 %-ot.

No térképzseb, de a könyöklő legalább kényelmes!

Szummázva az egy hét együttlétet, - bár elfogult vagyok- a FIAT Grande Punto egy ésszerû választás, azoknak, akik egy megfelelõ kényelemmel, és teljesítménnyel szerelt autót szeretnének. Pontos értékesítési %-ot nem tudok, nekem elég annyi, hogy egyre többet látok belõle az utakon. A régi cikkemet azzal zártam, hogy számomra nincs alternatíva a kategóriában, most már úgy gondolom, hogy igenis van.

Forrás: Italia Speed

Eredeti cikk: http://italiaspeed.hu/cikk.php?id=92