Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A5 tesztja az autómról

 
 Klassz kisautó - 33 kép a galériában
Klassz kisautó - 33 kép a galériában
 
Egy dolgot hiányoltam nagyon a nálunk járt Fiat Grande Punto karosszériájáról. Most, hogy már túlestünk a bevezetését övező lelkesedésen, sőt, a kompakt Bravót is megismertük, és éppen 500-as lázban ég mindenki, bizton kijelenthetjük, hogy a Grande Punto volt a Fiat mentőöve. Az egyre nehezebb helyzetben lévő olasz autógyártó néhány kevésbé jól sikerült próbálkozás után tényleg mindent beleadott, és olyan kisautóval rukkolt elő, amelyen érezni, hogy autószerető emberek készítették. A Fiat számára a nagy-kisautók egyik első képviselője, a Grande Punto hozta meg a régóta várt fellendülést, ami majdnem egybeesett az olaszok arculatának menetrendszerinti módosításával. Sajnos csak majdnem, ezért az érzelemben gazdag vörös embléma éppen elkerülte a Grande Puntót. Rajta még az a kék, babérkoszorús embléma díszeleg, amellyel néhány évvel ezelőtt éppen a régi szép időket idéző feltámadást jósolta meg a Fiat. Nem jött be, mert az olaszok akkor éppen azon a területen gyengélkedtek, ahol hagyományosan erősek: a formatervezésben. Nem az egyébként is különc autókra gondolok, hiszen a Multiplának vagy Doblónak jól áll az egyéni fizimiska, de ha tömegmodellekre szabnak divatjamúlt külsőt, az akár végzetes is lehet. A modellfrissítéssel bamba képűvé változtatott Punto és az unalmasra sikerült Stilo láttán nem csodálkozunk, miért volt szüksége a Fiatnak arra, hogy összeszedje minden erejét.

 
Szépek a 17 colos kerekek
Szépek a 17 colos kerekek
 
A Grande Punto azonban letaglózóan jól sikerült, és ez az eladásokon is meglátszik. Bemutatkozása óta szép számban fogy Európa-szerte, de leginkább az olaszok bolondulnak érte. A tavaly eladott 377 ezer, és az azelőtti évben elkelt 400 ezer autó nagy része ugyanis elsősorban Itáliában talált gazdára: 2007-ben több mint 200 ezer Grande Puntót vásároltak az olaszok, ez a legnépszerűbb típus náluk. Megértem őket, hiszen erről az autóról elsőre látni, hogy autómániás emberek tervezték autómániás embereknek. A jó formatervező egyik ismérve szerintem az, hogy mindig képes valami teljesen újjal előrukkolni, ami mégis olyan harmonikus, mintha évtizedek alatt tökéletesedett volna. A Grande Punto ilyen: nem hasonlít egyetlen elődjére sem (mint ahogyan például a Golf emlékeztet felmenőire), mégis annyira letisztult és egységes. Különösen ebben a háromajtós formában, lendületesen emelkedő övvonallal, gömbölyű hátsóval és magasra helyezett lámpákkal. Még egy kis játékosság is belefért: az első fényszórók a hölgyeket egérkére, a férfiakat mini Maseratira emlékeztetik, a siker tehát garantált. És ahogyan a Fiathoz illik, mindezt ragyogó színekkel, sportos kiegészítőkkel és mesteri mintájú felnikkel teszik egyedivé. Ezzel magyarázható az, hogy bár a Grande Punto már nem olyan nagy újdonság, a 17 colos kerekekkel, hátsó légterelővel és oldalsó küszöbökkel felszerelt fekete tesztautót mégis állandó figyelem övezte.

 
Vezetőközpontú
Vezetőközpontú
 
Ismerünk funkcionálisabb belső terű kisautót, de szebb nincs sok nála. Az anyagok és árnyalatok stílusos megválasztásával még az olykor nem túl szimpatikus, egyszerű összetevőkből is sikerült tetszetős belső teret összeállítani. Tesztautónk sportos felszereltségéhez illően nem használták a drapp színeket, ezért minden műanyag, a puhák és kopogósak is egyaránt feketék voltak. A Punto kezdőbetűjét formáló vezető emberkétől a középkonzolig futó díszcsík viszont szép, érdekes, szálcsiszolt felületet mintázó borítást kapott, és az ülések sem mindennapiak. Remek tartású, kitűnően formázott székek, és nem csak fekete-narancs kárpitozásuk, de az abban lévő minta is jellegzetesen olasz. Melyik más autóban találnánk ugyanis ilyen semmire se jó, de látványos narancssárga pöttyöket az ülőlapon és a háttámlán? Itt kiváltképp jól mutatnak, akárcsak a narancsszín cérnával varrott ülések, amellyel a vaskos kézifékkar és kormánykerék bőrhuzatának szegése is harmonizál. A volán kicsit nagyobb a kelleténél, különösen egy sportos kisautóhoz mérten, de tíz óra tíz percnél kiszélesített, így alatta nagyszerűen markolható. A belső tér néhány elemével azonban nem voltunk elégedettek. Akárhogy cirádázzák, a műszerfal minden Grande Puntóban túl egyszerű, legfeljebb a Pandában állná meg a helyét, még ha fehér számlapos is. Ugyanez a véleményünk arról a kis kijelzőről is, ahová néhány soros kapacitása ellenére a fedélzeti számítógépet, mobiltelefon kihangosítót és további funkciók visszajelzését zsúfolták. Illett volna a jól felszerelt Bravo pixelgrafikus kijelzőjét használni itt is.

 
Egyedi üléshuzat
Egyedi üléshuzat
 
Nevének megfelelően kellően nagynak találtuk a Grande Puntót, a négy métert meghaladó hosszúságú kisautó helykínálata a szintén nagyra nőtt francia konkurenciával bátran felveszi a versenyt. Annak ellenére, hogy minden mai autó az egyterűkre akar hasonlítani, a Grande Puntóban nem kell olyan magasan ülni. A vezetőülés kellő mélységűre süllyeszthető, a négy irányban állítható kormánykerék széles tartományban mozog, és a felfelé fordított középkonzol minden részét is jól elérjük, még a legalulra került klíma sincs takarásban (ellentétben például a Peugeot 207-essel). Kicsit útban van viszont a 25 ezer forintos könyöktámasz, ami lehajtva alaposan megnehezíti a váltókar kezelését. A hátsó lábtérrel jól bántak, magas vezető mögött is marad némi belőle. Jól felszerelt tesztautónk hátsó padja csak kétszemélyes, nekik viszont remekül formázott ülések járnak. A csomagtartó sokat hurcolkodóknak nem ajánlott, a design oltárán feláldozták a pakolhatóságot, ezért a raktér pereme nagyon magas maradt. Odabenn viszont szögletes, burkolt, jól kihasználható a 275 literes tér, és az ülések ledöntése sem ütközik nagy nehézségbe. Az úti holmik elhelyezésére kínál ugyan néhány rekeszt a Fiat, de nem eleget. A kesztyűtartó nagyon szűkös, a vaskos használati utasítás is alig fér bele, más apróságnak már esélye sincs bekerülni. Egyedül a térképzsebek használhatók, hiszen a váltó tövében lévő pohártartóból egy merészebb kanyarban vagy az ötödik fokozat kapcsolásakor szerteszét repülnek a palackok.

 
Ketten elférnek
Ketten elférnek
 
Éles kanyarokra fel kell készülnie az autónak, nem lesz ritka ugyanis, hogy sofőrjének feje ugyanúgy vörösre vált, mint a Punto embléma teszi a műszerfalon és az autó hátulján. Kétféle dízel után ezúttal a kínálat igazi érdekességét, az 1,4 literes, turbótöltős benzinmotorral szerelt T-Jet kivitelt kaptuk próbára. Ugyanazt a motort szerelték kisautónk orrába, ami a remélhetőleg idén piacra kerülő Abarth csúcsmodelleket is hajtja majd, igaz, ott már nagyobb teljesítmény és sportosabb öltözék jár hozzá. A Grande Punto T-Jet még nem sportmodell, pedig beillene annak is. Nincs is hozzá fogható a mai kisautók között: habár egyre terjednek a kis lökettérfogatú turbómotorok, azokat még csak a 4,5 millió forint feletti árú igazi sportváltozatokba szerelik. A T-Jet ára viszont több mint egymillióval kevesebb, és ha még jó felszereltséggel és a hozzá járó látványos, 17 colos könnyűfém kerékkel kérjük, ára akkor sem éri el a négymilliót. Ahhoz képest viszont nagyon megy, persze csak ha eléggé tapossuk a gázpedált. A kis Fiat turbómotorja kisebb fordulaton a feltöltés nélküli 1,4-esek óvatos vehemenciájával indítja meg az autót, ám hamar eléri a hasznos fordulatszám-tartományt, és ekkor nagyot lódít rajta. Ilyen lelkesen mozgó kiskocsival régen találkoztunk, és gyanítom, csak azért nem közvetlenebb a gázreakciója és feszesebb a kormányzása, mert akkor kinek kellene az Abarth? Futómű terén a T-Jet is jól áll a lábán, bár a borzasztó budapesti utakon egy kis kényelmetlenséget be kell vállalni, de aztán a szerpentinen úgy tapad az útra, mint az igazi sportmodellek. A Grande Puntóval könnyű elcsábulni egy kör után, feltéve, hogy ezzel a motorral vezetjük.

 
Éjszaka szebb
Éjszaka szebb
 
A könnyen forgatható kormánykerék hölgyeknek nem okoz gondot, de az ördögfióka üzemmódhoz nem ártott volna egy kicsit közvetlenebb, feszesebb kormányzás, mint amilyet mondjuk az Alfa 147 kínál. A váltógomb lehetne kisebb, de kit érdekel, az viszont jobban zavart, hogy meglehetősen nagy erővel kellett mozgatni, mert a fokozatok határán igencsak szorult a kar, kettesbe különösen gyakran nem akart bemenni. A dízelekkel ellentétben a T-Jet motorhoz nem jár hatfokozatú, de legalább a sebességek kiosztása jó, a lelkes gyorsulás mellett sem túl zajos a sztrádán. Ötödikben száznál 2500, százharmincnál 3200 a fordulatszám, és csak akkor éri el a mutató a négyezret, amikor már több mint 155 km/órával megyünk. Ennél többel nem érdemes hajtani a kocsit, mert legjobb formáját kétezer és négyezer között hozza, felette inkább csak muszájból megy. A tesztautó fogyasztásával azonban elégedettek voltunk, városban ugyan 9-10 liter benzint is elkért száz kilométerre, de autópályán 8,5 literre mérséklődött az étvágya, és országúti szakaszon 6,5-7,5 liter is elegendő volt számára.

 
Apró feltöltő
Apró feltöltő
 
A motortér elejében megbúvó kis turbótöltőnek és a plusz 25 lóerőnek egyébként nincs nagy felára. A Starjetre átnevezett 1,4 literes 95 lóerős motorhoz képest 250 ezer forinttal kerül többe a 120 lóerős T-Jet, és mivel a legolcsóbb felszereltséghez nem kérhető, ezért legalább 3,33 millió forintot kell leszurkolni a turbóval támogatott háromajtós Grande Puntóért, az ötajtós felára további százezer. Ezért a pénzért Dynamic szinten (sajnos csak) két légzsák és blokkolásgátló, két elektromos ablakemelő, elektromos tükrök és központi zár, valamint kormányról vezérelhető cd-játszó járnak, az oldallégzsákért és klímaberendezésért még külön fizetni kell, 60 és 190 ezret. A turbómotornál viszont nem kérnek külön pénzt a kipörgésgátlót és visszagurulásgátlót is tartalmazó ESP-ért, így a T-Jet 250 ezres felára már tényleg barátinak mondható. Kell is a kis turbóshoz, mert anélkül vizes úton, kettesben, egy-egy erősebb gázadásra kipörögnének a kerekek, ezt a visszajelző fény rendszeres villogása is tudtunkra adja. A 3,8 milliós Sport felszereltség már egészen jó csomagot jelent, és négymillió alatt maradva még kiegészíthető ezzel-azzal a kis Fiat, például 60 ezerért kétzónás klímaberendezéssel, 70 ezerért USB aljzatos és kihangosítós Blue&Me rendszerrel, de akár üvegtető, mélynyomó vagy keréknyomás-ellenőrző rendszer is kérhető hozzá.

 
Felturbózva
Felturbózva
 
Kis turbómotort egyelőre nem sok polgári kisautóban találunk. A nagyra nőtt kisautók közt konkurens Renault Clio 1,2 literes 100 lóerőse a lendületes haladáshoz elég, de olyan sportos menethez, mint amire a Grande Punto képes, már kevés lenne. Másrészt az Opel Corsa és Peugeot 207 turbómotorjai már 1,6 literes 150 lóerősek, és ugyan jobban mennek, de bő egymillióval drágábbak a Fiatnál. Hasonló menetteljesítményt az olyan kihegyezett 1,6 literes szívómotoroktól várhatunk, mint amilyet a Citroën C2 VTS, Peugeot 207 Feline vagy Suzuki Swift Sport motorházfedele alatt találunk. Azok viszont, hiába sportosak, minden próbálkozásuk ellenére sem tudnak olyannyira szívhez szólóak lenni, mint a Grande Punto. Aki nem híve a dízeleknek, nem venne sportváltozatot, de valamivel erősebb, rugalmasabb kisautóra van szüksége, annak a Grande Punto remek játszópajtás. Már csak a vörös Fiat embléma hiányzik róla.

Forrás:  A5.hu

Eredeti cikk: http://www.a5.hu/cikkek/3/24387.shtml